Ha egy dologgal kellene jellemezni a Scuderia Ferrari idei F1-es szezonját, akkor a hullámvasút az ami beugrik. Akár érzelmileg, akár az eredményeket tekintve.
Monza különleges hely, az emberek miatt akik odajárnak, a történelme és persze a Ferrari miatt. Sok minden beugrik erről a képről, az első, hogy a Ferrari nélkül nincs Formula 1 és persze ugyanez igaz forditva is. Sokan és sokszor említik ezt és van is benne valami, persze volt időszak (lásd a Schumacher éra) amikor ezt nem mindenki gondolta így, de ettől még igaz. Márpedig ha a csapat olyan helyzetben van mint mostanában, akkor pláne felértékelődik minden siker. Ezt láthattuk a múlt hétvégén is és ez tükröződik vissza a fotón is.
De tudván mindezt, mégis csak az jut az ember eszébe, hogy a Ferrari és persze azok rajongói mintha egy hullámvasúton ülnének. 2014-2016 között igazán a Mercedesen kívül senkinek nem volt esélye a VB címre, 2017-től kezdve viszont volt két olyan szezon is amikor elég kedvezően alakultak a dolgok, majd aztán az olaszok elkezdtek lemenni egyre méllyebre. Se tavaly, se tavaly előtt nem sikerült a két cím közül akárcsak az egyiket is elhozni, idén van 11 éve, hogy a konstruktőrök között a legjobbak voltak, 2019 pedig amilyen jónak nézett ki, kb. annyira alakult eddig rosszul.
A téli tesztekből általában messzemenő következtetést nem lehet levonni és erre az idei szezon is nagyon jó példa. Azok alapján ugyanis Barcelonaban azt látta mindenki, sőt az érintettek közül is sokan elmondták, hogy a Ferrari egy nagyon jó autót épített, ők a fő esélyesek stb.. Viszont mint az később kiderült ez nem igaz. Ahogy teltek-múltak a hetek és haladtunk előre, kirajzolódott, hogy az olyan pályákon ahol a motorerő sokat számít, a leszorítóerő pedig kevésbé, a maranellóiak autója abszolút a legjobb, viszont mindenhol máshol elég sokat veszítenek vele. Persze, nyilván próbáltak fejleszteni, orvosolni a problémát, de egyrészt ez nem igen jött össze, másrészről ez is időt vett igénybe, VB esélyekről beszélni pedig nem igazán érdemes az ő részükről.
Mindez persze nem okozott volna akkora problémát, ha közben kihasználják az előnyükből fakadó helyzeteket. Bahreinben simán benne volt egy kettős győzelem, de Sebastian Vettel a Lewis Hamiltonnal való harcban hibázott, Charles Leclerctől pedig a technika vette el a sikert. Sokan említik még Bakut is, mondván a monácói nagy esélyese lett volna az azeri futamnak, ha nem csapja falnak az autót az időmérőn, ott van még Montreal, amin még talán most is lehet vitatkozni, hogy jogos volt a Vettelre kirótt öt másodperces büntetés vagy sem, a Hockenheimringen is bőven benne volt egy futamgyőzelem, de a körülmények ott sem alakultak túl jól. Az Ausztriában történteket is meglehet említeni, ám ott legalább egy nagy csatában maradtak alul, persze a Verstappen féle előzés szabályosságát ott is vitatták.
Mindenesetre a Belga és az Olasz Nagydíj a pályakarakterisztikáját figyelembe véve ajtó-ablak helyzetek voltak és talán minden eddiginél nagyobb blama lett volna nem kihasználni. Két olyan futam, ahol abszolút a Ferrari volt a favorit, két nagyon fontos győzelmet hozott. Volt tehát két olyan hétvégéjük ami jól alakult, ám a hullámvasút itt is hol fel, hol levitte őket.
Amíg ugyanis a garázs egyik oldalán egy fiatal tehetség már nem csak a szárnyait bontogatja, hanem elég komolyan kezdi megvetni a lábát a legnagyobbak között, addig egy négyszeres világbajnok hibát-hibára halmoz és egyszerűen nem találja a helyét.
Vettel ugyanis 2017 óta egyre többször rontja el a saját versenyét, ám míg 2018 első felében a legkomolyabb esélyesnek vélték és a pontverseny élén állt, a tavalyi Német Nagydíjon történtek óta, mintha megtört volna benne valami. Nem tud annyira koncentrálni és valahogy mindig elkapkodja a dolgokat. Ezt tette tavaly Monzában, Austinban, idén Bahreini Nagydíjon is rajta vesztett a egy csatán, azt pedig lehet vitatni, hogy Kanadában jogos volt a büntetése vagy sem, de sajnos ott is az egészet a saját hibája indította el, ami után a fűről kellett visszajönnie.
Négy VB cím ide vagy oda, a sajtóban egyre többször beszélnek arról, hogy mostmár abszolút Leclerc az elsőszámú pilóta, Vettelt pedig teljesen elkezdték leírni. Ez viszont nagy hiba lenne. Véltelenül senki sem lesz világbajnok, négyszer meg pláne nem. A tűz is benne van még a németben, máskülönben nem erőltetné túl ennyire a dolgokat. Tény és való, hogy bekerült egy gödörbe, amiből nehéz kimászni, pláne ha az okát sem tudja az ember. Benne van ebben idén az is, hogy Charlesnak jobban fekszik az autó, benne van az is, hogy óriási nyomás nehezedik rá és az is, hogy minél inkább nem jönnek az eredmények, annál flusztráltabb lesz.
Valamin tehát változtatnia kell, ezzel kapcsolatban pedig vagy a csapatváltást vagy inkább a visszavonulást emlegetik. Nyilván egy kisebb csapathoz feleslegesen nem fog elmenni, a Red Bullt sokan mondják, de ott ha tehetik a saját nevelésű fiataljaikkal dolgoznak. Ezt az utat kövezték ki Vettellel is (elég sikeresen) és ameddig csak tehetik, ezt is fogják járni. A visszavonuláshoz még elég fiatal, ráadásul ő maga is elmondta, hogy még mindig szereti amit csinál. Viszont valamiféle környezet váltás, valami új dolog kipróbálására mindenképp szüksége van, ehhez pedig nem felétlen kell elhagynia a jelenlegi csapatát. Ilyenkor szó lehet egy jó sportpszichológusról, a körülötte lévő emberek cseréjéről, valamiféle életmódváltásról vagy szimplán arról, hogy elkezd már most a következő szezonra koncentrálni ahogy lehet.
Láttunk már arra példát, hogy valaki visszajöjjön hasonló szituból , Nico Rosberg erre jó példa, de ha másik sportágat nézünk, a két nagy klasszis teniszezőt, Roger Federert és Rafael Nadalt is eléggé leírták 2017 előtt, aztán mégis mindenkit elkápráztattak. Lehetőségek tehát vannak előtte és valószínűleg fogunk még egy nagyon erős Sebastian Vettelt látni. Viszont ha jobban megnézzük a csapattársa is rajta van azon a bizonyos hullámvasúton.
Leclercnek sok mindennel meg kellett küzdenie az évek alatt. Előbb a nagybátyja, majd később az édesapja elvesztését kellett feldolgoznia. Ezek után megnyerte a Formula 2-t, tavaly bekerült a mezőnybe, bizonyított és végül megkapta a várvavárt Ferraris szerződést. Volt aki korainak tartotta, mások nagyon bíztak benne, de az tény, hogy kevesen kerülnek be ilyen fiatalon, már második szezonjukban a Ferrarihoz. Az is tény, hogy rajta is óriási teher volt ezzel, a pole pozíciók pedig hiába jöttek, valahogy sehogy sem sikerült győzelemre váltani. Belgiumban ő is azok között volt, aki nem csak egy pályatársat, hanem egy barátot veszített el, mikor Anthoine Hubert meghalt, de ismételten bebízonyította rátermettségét. Két pole, két győzelem, két versenyhétvége alatt.
Vannak pilóták, akik olyan abszolút tehetségek, akikre hamar rámondjuk, hogy a jövő nagy bajnokai. Ezt tehetjük azért, mert nagyon éretten kezelnek bizonyos helyzeteket, mert egyre többször cibálják meg a nagy oroszlánok bajszát és persze egy idő után az eredmények is magukért beszélnek.
Ezt látjuk most Max Verstappennél és Charles Leclercnél is, de persze a többi 20-as évei elején járó srácot sem kell leírni, legyen szó itt a jövőre visszatérő Oconról vagy Norrisról, Russelről és még sorolhatnánk. A körforgás ezzel továbbfolytatódik, hiszen ezt láthattuk annai idején Vettelnél, Hamiltonnál, Rosbergnél, Raikkönennél és így tovább. Bármeddig visszalehet menni az időben, a későbbi nagy világbajnokokról átalában hasonló sztorikat lehet mesélni és elég jó esély van rá, hogy a mostani új generáció is közéjük tartozik majd néhány év múlva.
Leclerc hozta tehát az elvárt eredményeket, ezek közül az egyikkel olyat csinált, amit 2010 óta senki sem tudott: futamot nyert egy Ferrarival Monzában. Azt, hogy az olaszok borzasztóan szeretik a motorsportot, azt eddig is tudtuk, általában az utolsó reklámtáblát is hazaviszik szuvenír gyanánt, most pedig minden eddigi feszültség kiszakadhatott belőlük. Hatalmas népünnepély volt még az utcákon is utána és ki is kellett élvezniük, mert nyilván hátralévő versenyeken sem írhatjuk le őket, de de kevésbé kell számolni velük mint a legutóbbi két futamon.
Akárhonnan is nézzük, a ferrarisok inkább a saját vidámparkjuk hullámvasútján utaznának szívesebben.
Képforrás: Scuderia Ferrari - Twitter
