Lewis Hamilton vasárnap már a hatodik világbajnoki címét szerezte, két futammal a szezon vége előtt. Mindezt dobogón ünnepelve, az egyik kedvenc helyszínén, úgy hogy igazán nagy ellenfele nem volt az idei pontversenyben. De vajon tényleg most volt a legerősebb?
Annak idején mikor a Ferrari egyeduralkodóvá vált az Formula 1-ben, Michael Schumacher 2000 és 2004 között zsinórban öt egyéni világbajnoki címet hozott össze és a Ferrari is így tett ezzel egy időben a konstruktőrök között. Ilyen és ehhez hasonló korszakok persze nem egyedülállóak az F1-ben, láttunk nagy uralmat annak idején a McLarentől vagy Red Bulltól is, az pedig egyértelmű, hogy mindenki megpróbál ezek között valamilyen szinten párhuzamot vonni.
A Mercedes és a Ferrari sikerkorszaka talán annyiban mindenképpen hasonlít, hogy voltak olyan évek, amikor tényleg verhetetlenek voltak és csak néha lehetett őket elkapni.
Azt viszont ne feledjük, hogy amíg Schumacher idejében, sokszor tényleg nem volt igazi ellenfele a német legendának, Lewis Hamilton úgy szerzett eddig hat világbajnoki címet, hogy ebből ötször egyértelműen meglehetett nevezni, kivel is csatázott azért a címért.
2008-ban még csak élete második szezonját futotta, de akkor versenyben volt vele Felipe Massa és jó ideig még az akkor címvédő Kimi Raikkönen is. 2007 és 2008 abszolút a Ferrari és a McLaren versenyfutásáról szólt, azon a bizonyos Brazíliai szezonzárón pedig mindenidők legizgalmasabb fináléját láthattuk. Amikor ismét címet nyert, 2014-ben akkor bár a csapata rommá verte a mezőnyt a szezon során, csapaton belül elvoltak eresztve a pilóták, így pedig Nico Rosberg személyében talált ellenfelet.
Az utolsó futamon szerezte meg azt a címet is, igaz azt tegyük hozzá, hogy kellett hozzá a dupla pontos szezonzáró is.
A következő két évben szintén Rosberggel kellett viaskodnia, 2015 pedig álomszerű volt ebből a szempontból, hiszen egy kedvenc helyszínén az USA-ban tudott címet nyerni, mindezt pedig győzelemmel abszolválta. Rá egy évre nem sikerült behúznia, akkor Rosberg álma teljesült. Bár 2017 és 2018 is két olyan év volt amikor még a szezon vége előtt sikerült bebiztosítania a végső sikert, Sebastian Vettel és a Ferrari személyében azért méltó ellenfele volt.
Idén a szezon előtt, de ne legyünk ennyire szigorúak, inkább a szezon elején úgy tűnt, talán sokan reménykedtek is ebben, hogy a Ferrari a Mercedes elé kerülhet és egy nagyon izgalmas, sok esélyes csatát láthatunk. Az olaszok tervezési filozófiájáról viszont kiderült, hogy nem éppen a legjobb, az olyan pályákon ahol kevés leszorító erő kellett versenyképesek voltak, de egyébként nem volt sok esélyük, mire pedig magukra találtak a nyári szünet után, már ebből a szempontból mindegy volt.
A Red Bullnak és Max Verstappennek is jó szezonja van eddig, összehoztak két futamgyőzelmet, de hosszútávon komoly esélyük nekik sem volt, Valtteri Bottasról pedig bár úgy tűnt az elején, hogy sikerülhet neki, nem tudta tartani a lépést Hamiltonnal.
A tavalyi évvel kapcsolatban sokan mondták, hogy a Német Nagydíj vízválasztó volt, hiszen Vettel akkor egy biztos győzelmet és ezzel 25 pontot dobott el, ami sokat számított a végén. Arról nem beszélve, hogy a lendülete is megtört akkor. A hockenheimi futam idén is egy őrültek háza volt és bár Hamilton is alig volt bent a pontszerzők között, ha Bottas nem csapja falnak a Mercedest, komolyan közelebb lehetett volna a tabellán.
Az ilyen dolgok viszont általában megbosszulják önmagukat, főleg, hogy ha van melletted egy Lewis kaliberű srác, aki az idény első 8 futamából hatot elvisz és utána is elég konstans teljesítményt nyújtva gyűjtögeti a pontokat, anélkül, hogy bármi felesleges kockázatot vállalna.
Sok már nincs a mostani idényből, de a lényegi kérdések eldőltek és a helyzet az, hogy azaz ünneplés a képen, amiről ez a cikk íródik, már-már teljesen természetesnek hat. Hamilton világbajnok, simán néhány futammal a szezon vége előtt. Hat cím után talán nem is kellene elemezni a dolgokat, de még ha maga az érintett ezt nehéznek is érezte belülről, nagyon úgy tűnt végig, hogy idén a legerősebb és a legkoncentráltabb az eddigiek során és ellenfele sem volt igazán, aki ebben nagyon akadályozni tudta volna.
Ami talán még szembetűnő az, hogy milyen körítéssel szerezte meg ő a hatodikat és annak idején Schumacher. Nem a nagy ünneplés vagy a világbajnoknak járó külön parkolóhely és az egyéb show a lényeg, hanem, hogy mennyire számít ez nagy dolognak a rajongók szemében.
2003-ban a német olyat tett amire előtte senki sem volt képes, ráadásul egy számára igen nehéz szezon végén, úgy, hogy még az utolsó suzukai futamon sem lehetett biztos a dolgában. Igaz addigra már volt egy meccslabdája Indianapolisban és Japánban is elég volt egy pont, vagy az, hogy az akkor még igencsak fiatal Raikkönnen ne nyerjen, de a 8. helyre behozni az autót nem tűnt egyszerűnek.
Talán akkor ez is dobott az értékén, illetve, hogy az egyeduralom után akkor a Williams és a McLaren is versenyben volt majdnem a végéig, de a legnagyobb dolognak az számított, hogy történelmet írt. Juan Manuel Fangio ugyebár öt címet gyűjtött a pályafutása alatt ezt pedig nagyon sokáig nem tudták beérni. Neki ez 2002-ben jött össze már nyáron, a hatodikkal pedig minden idők legjobbjává vált. Ezt ugye, mint az ismert, egy hetedikkel fejelte még meg rá egy évre.
Hamilton esetében is fantasztikus dolog, hogy idáig eljutott és tudván, hogy egy jó darabig még a mezőny tagja lesz, tényleg ki tudja hol a vége, de valahogy olyan volt, mint nem ütött volna akkorát ez a hatodik cím, mint annak idején. Pedig nem osztogatják ezt olyan könnyen és hiába van az ember alatt egy nyerő technika, azt ki is kell tudni használni.
Lehet azon vitatkozni, hogy jobb e mint Schumacher, azonban ha már a hétszeres világbajnok szóba került, akkor gondoljunk vissza arra, amikor 2002-ben már a nyár közepén világbajnokot avattunk Franciaországban. Akkor pont beérte az ötödik címével az addigi rekordtartó Fangio-t és persze ott is elindultak az összehasonlítások.
Viszont ezek azok, amik valószínűleg feleslegesek, hiszen az argentin is egy másik korszakban versenyzett és ő is. Mások voltak az ellenfelek, az autók, a körülmények úgy egyáltalában véve. És bár a Ferrari és a Mercedes érája sokkal közelebb van egymáshoz a történelemben, még így is azt lehet mondani, hogy másabb volt az F1 a 2000-es évek elején és most is más, például azért, mert több futamot is rendeznek manapság.
Akár a legjobb Hamilton, akár nem, hat világbajnoki címmel a háta mögött senkiben sem fordulhat meg, hogy ne lenne a legnagyobbak között, ha pedig valami igazán megtudja ezt mutatni, hogy képes volt az évek során arra, amire tényleg csak a legjobbak. Az évek alatt maga köré építette a csapatot, képes volt a csapattársai felett is felülkerekedni, kihozni a technikából a maximumot és évről-évre tartani azt a szintet, ami ehhez a sikerességhez kell.
Ehhez még azt is tegyük hozzá, hogy nem egyszerre érkeztek meg ezek a sikerek. Van különbség a között a Lewis között, aki anno a McLarenben versenyzett és a mostani között. Fiatalon ő is elkövetett hibákat (lásd. a 2007-es szezon) és neki is volt egy időszaka, amikor nem igazán tudott beleszólni a VB címért folyó csatába, ez pedig a Sebastian Vettel féle időszakban volt. Keresztülment ezen is, majd sikeresen jókor, jó helyre érkezett meg 2013-ban egy olyan Mercedeshez, amely bár ígéretes volt, közel sem voltak a csúcson, illetőleg bármennyire előre dolgoztak a hibrid-turbós érára, biztosak azért ők sem lehettek a dolgukban.
A képen tehát kicsit már a megszokott dolgokat látjuk és mivel a következő évre nem igazán változnak a dolgok, így valószínűleg 2020-ban is őt kellesz elkapni. Erre jó esélye lehet annak a Ferrarinak ami (a mostani futamot hagyjuk ki ebből) végre magára talált, a Red Bull is fejlődhet tovább és ki tudja, talán Bottas is felhúzhatja magát, úgy ahogy annak idején Nico Rosberg is tette.
Képforrás: Mercedes-AMG F1 - Twitter
