Öt különböző gyártó autója volt ott az első Formula 1-es futamon 1950 május 13-án. Mindegyikről lehetne mesélni valamit, de a Talbot-Lago több szempontból is érdekes.
70 éve indult el a világbajnoki sorozat, amit több helyen is hangoztatnak a szervezők. A logót is kiegészítették az idei évre, a közvetítések elején a főcím is a régmúltat idézi fel nekünk, Silverstone-ban pedig a 70. évforduló Nagydíját tartják meg a Brit GP után közvetlenül.
A pénteki 1. szabadedzés alatt az M4 Sport közvetítésében Wéber Gábor rengeteg érdekességet említett ezzel kapcsolatban, viszont ezek közül a Talbot-Lago márka volt az, ami kiemelkedett annyira, hogy érdemes jobban belemerülni az ő történelmükbe.
Olasz-francia kooperáció:
Az első világbajnoki futamon 21 pilóta állt rajthoz, mely öt különböző márkával tette ezt. Az Alfa Romeo, a Maserati, az Alta, az ERA és a Talbot-Lago. Ebből a felsorolásból az első kettőt talán nagyon nem kell bemutatni, viszont azt érdemes hozzátenni, hogy csak a Talbot állt ki gyári csapattal rajtuk kívül.
Ha a márka történetét nézzük, akkor az 1900-as évek elejéig vissza kell menni. Charles Chetwynd Talbot gróf alapította, majd az A. Darracq & Cie vette át, később pedig az STD Motors részévé vált. A Talbot név abszolút nem volt ismeretlen akkoriban, ám mivel az STD csődbe ment, így 1934-ben a cég francia leányvállalatát egy Antonio Lago nevű fiatal olasz mérnökre bízták. Az ő dolga lett volna a felszámolás, de inkább megmenteni szerette volna a gyárat, amihez végül talált is támogatókat és átvette a francia bázis irányítását.
A T150-es típusuk nagyon jó alapot adott a későbbi sikerekhez, ezt mutatja az is, hogy a T150SS Coupe a Le Mans-on is indítva lett, 1938-ban pedig a harmadik helyen futottak be a verseny végén Jean Prenant és André Morel kettősével. A Talbot-Lago vonzó lett a piacon, a T150-es mellett a T26-os is igazi sportautó volt, ráadásul utóbbival már tettek egy nagy lépést a Grand Prix versenyek felé.
Az MD 90-130 már együléses versenyautó volt, eközben a T26-GS megnyerte Le Mans-t 1950-ben, abban az évben, amikor az F1-es programjuk élesben is debütálhatott. A másik konstrukciója ennek a típusnak, a T26C volt, ami az 1948-as Monacói Nagydíjon mutatkozott be, majd egy évvel később Belgiumban már győzni is tudtak Louis Rosier révén.
A T26-ot indították el a Formula 1-ben is, az első futamon pedig Yves Giraud-Cabantous, Louis Rosier, Johnny Claes, Philippe Étancelin és Eugène Martin voltak azok, akik a halvány kék Talbot-Lago gépekkel indultak. A versenyautókon kívül is jelent volt a Talbot, hiszen egy bizonyos Barnes ezredes vezette azt a járművet, amit a pálya használt a verseny lebonyolításához.
Az előbb felsorolt pilóták közül egyébként Rosier volt a legsikeresebb, hiszen kétszer is dobogóra tudott állni az ominózus szezonban. Ennél több pódium azonban nem jött össze és a márkát sem lehetett már sokáig látni, 1951 után már nem voltak a versenysorozat részei.
Ekkoriban már problémákat okozott, hogy a nagyteljesítményű autókra igen nagy adót róttak ki a franciáknál, ami viszont az eladásokon is meglátszott és gyakorlatilag abban a formában a vesztüket is jelentette. A Talbot név mondhatni eltűnt a köztudatból, habár a Peugeot a 70-es évek végén megpróbálkozott a felélesztésével, ahogy körülbelül egy évtizede a PSA csoport is komolyan elgondolkozott a dolgon. Akárhogyan is nézzük, ez a név mindenképpen egy fontos darabkája a Formula 1 történelmének.
Egy rutinos róka:
Van még egy dolog ami szintúgy a kezdet kezdetéhez és a Talbot-Lago-hoz köthető. Philippe Étancelin két szezonban is ilyen autókkal indult, 1950 és 1952 között versenyzett az F1-ben, ezen idő alatt pedig végig ő volt a mezőny legidősebb tagja. 1896 decemberében született, ami azt jelenti, hogy 55 évesen is versenyzett. A rekordtartó ebből a szempontból mégsem ő, hanem a monacói Louis Chiron. 55 évesen, 9 hónaposan és 10 naposan állt rajthoz, amivel körülbelül három hónappal előzte meg a franciát.
Étancelin egyébként túl nagy nyomot ezen kívül nem hagyott a Formula 1-ben. az 50-es szezonban összejött neki két ötödik hely, előbb megosztott helyezésként, majd Olaszországban egyedül elérve azt. Utoljára 52-ben egy Maseratival indult el, ám attól, hogy a világbajnoki eredményei nem lettek a legfényesebbek, ez nem azt jelenti, hogy egy rossz pilóta lett volna. 1934-ben egy Alfa Romeo 8C 2300 volánja mögött megnyerte a Le Mans-i 24 órás versenyt Luigi Chinettivel közösen, illetve e mellett még számos más versenyen tudott győzelmeket aratni a 30-as években. A versenyzéstől végül 1953-ban vonult vissza, de sokáig járt még versenyekre, valamint a Francia Köztársaság becsületrendjével is kitüntették.
Képforrás: Flickr/Pinterest
