15 egyéni és 16 konstruktőri világbajnoki cím, valamint eddig 1000 futam a Formula 1-ben. Ez a Scuderia Ferrari, a csapat, amely eddig kilenc pilótával tudott egyéni címeket nyerni, de mindegyikük jellegzetes karaktere volt a sportágnak.
A Ferrari neve gyakorlatilag összeolvadt az F1-el. A mondás általában az, hogy Ferrari nélkül nincs Formula 1 és persze fordítva. Jól belegondolva ez nyilván nem igaz, hiszen valahogy túlélnék a felek egymás nélkül az élet pedig menne tovább, de igazából mindketten hatalmasat veszítenének. A gyártó oldaláról érdemes megemlíteni, hogy ha nincs a versenysport és azon belül is az F1, akkor talán a Ferrarikat sem látnánk az utcán.
Enzo Ferrari nem azért csinált versenycsapatot, hogy a cégét reklámozza ezzel, pont ellenkezőleg. Azért kezdte el a sportautókat legyártani, mert így ebből tudta finanszírozni a versenysport programjait. Tudni kell itt azt is, hogy a hosszú távú versenyeken is jelen voltak sokáig, mi több Le Mans sem egyszer volt hangos a Scuderia sikereitől.
Az F1 részéről kicsit másabb a helyzet, de ők sem járnának jól, elvégre ha nem is a legelső versenytől kezdve, de már az első szezontól, 1950-től jelen van a Ferrari, melynek a történelme egyébként elég nagy hullámvasút, sokszor láttuk már őket fent és lent is, most pedig egy újabb hanyatló korszakban járnak.
A jövőt mondjuk elég nehéz megjósolni, de az egyértelműen kirajzolódik, hogy ezúttal kissé új irányt véve a fiatalokra akarnak építeni. Az utánpótlásukat megnézve egyébként ezzel hosszabb távon talán nem is lesz nagy gond.
Alberto Ascari:
A Scuderia első világbajnoka volt, ráadásul rögtön két címet is nyert egymás után a csapatának (1952-1953). Ascari eredetileg a motorversenyzéssel próbálkozott, de hamar áttért az autókhoz, főként, hogy az édesapja is autóversenyző volt, igaz ő a pályán is halt meg. Sajnos később ő is erre a sorsra jutott, ráadásul ugyanúgy 36 évesen mint az apja. Az első évében mikor VB címet szerzett azt is megcsinálta ami a mezőnyben akkoriban nem volt divat, rajthoz állt az Indy 500-on Amerikában. Bár a naptárban benne volt a legendás verseny a többség nem utazott el ezért odáig. Elindulni ugyan elindult, de célba nem ért, viszont kárpótolhatta az, hogy a bajnoki címet úgy vitte el, hogy csak két futam volt, amit nem ő nyert meg.
Juan Manuel Fangio:
Az egyedüli ember még mindig az F1 történetében, aki négy különböző márkával is világbajnok lett. Senki más nem csinálta ezt meg rajta kívül, de sokáig tartotta a legtöbb VB cím rekordját is. Pályafutása során, amely 1958-ig tartott, összesen ötször koronázták meg. Rövidnek tűnhet ugyan az ő karrierje, de már elég idősen kezdett neki, igaz a tempóján és az eredményein ez abszolút nem látszódott meg. Az Alfa Romeo színeiben szerezte az első címet, de a Mercedes, a Maserati és a Ferrari is büszke lehet rá ebből a szempontból. Utóbbihoz pont Ascari halála miatt érkezett 1956-ban, majd végül három futamgyőzelemmel (ebből egy megosztott siker Luigi Mussoval) vált a legjobbá. Továbbra is az egyetlen argentin bajnoka a sportágnak.
Mike Hawthorn:
1958-ig kellett várni arra a briteknek, hogy meglegyen az első bajnokuk. Két évvel Fangio Ferraris bajnoksága után, Hawthorn szolgáltatta a következőt, egy olyan idényben, amelyben csakúgy mint előtte az argentin vetélytárs, három győzelmet szerzett. Az érdekesség, hogy akkora már másodjára volt Enzo Ferrari pilótája, 1953-tól volt két szezon amikor velük állt rajthoz, ráadásul mind a két évben tudott egy-egy futamot nyerni. 1957-ben visszatért, egy évre rá viszont úgy lett világbajnok, hogy csak egyetlen egy futamot nyert meg.
Phil Hill:
A briteknek a Ferrari adta az első világbajnokukat, de ezt az amerikaiak is elmondhatják. Hill nevű győztesből is több volt, ott van még rajta kívül Graham, illetve Damon Hill, akik az első olyan apa-fiú párosként kerültek be a történelemkönyvekbe, akik VB győztesek lettek. Az amerikai névrokon viszont a Belga és az Olasz Nagydíjakat megnyerve tudott a végén diadalmaskodni 1961-ben, ráadásul azaz év igazán sikeres volt számára, a Le Mans-i 24 órást is megnyerte a csapatának Olivier Gendebien-el párosban.
John Surtees:
Az F1-ben egyszer lett világbajnok, azt is a Ferrarival 1964-ben, de rajta kívül senki nem tudta megcsinálni azt a fantasztikus bravúrt, hogy a Gyorsasági motoros VB-n is címeket nyerjen, szóval kettő és négy keréken egyaránt a legjobbá váljon. Utóbbi esetében az 500cc-ben 1956-tól kezdve négy szezonon át nem talált legyőzőre, ezután váltott. A győztes évében kétszer tudott a dobogó legtetejére állni, de volt még másik négy dobogója ezeken kívül, viszont a maradék három versenyen kiesett.
A bajnoki címet egyébként egy nagy küzdelemben vitte el, mindössze egyetlen egy ponttal Graham Hill és Jim Clark előtt. Ehhez akkor persze kellett egy Lorenzo Bandini is, aki a csapattársa volt abban az esztendőben. Hogy szándékosan engedte el, vagy Surtees előzte meg önerőből, egy olyan kérdés ami nagy vitára adott okot utólag.
Niki Lauda:
A háromszoros világbajnok osztrák története elég legendás. Nagyot kockáztatott azzal, hogy adósságokat halmozott fel csak azért, hogy a karrierjét tudja finanszírozni. A család nem adta meg ehhez a megfelelő hátteret, noha lett volna lehetőség, így egyedül kellett boldoguljon. Lauda 1974-re szerződést kapott a Ferraritól, az első idényében pedig kétszer is futamot nyert, de már korábban felhívta magára a figyelmet új helyén.
Kivételesen jó érzéke volt az autók beállításához és szókimondó stílusa miatt simán oda mondta Enzo Ferrarinak, amit más nem mert volna, nemes egyszerűséggel leszarozta az autót. Bármilyen meglepő, az öreg hallgatott rá. 1975-ben már világbajnok lett és ugyanez történt 77-ben is, ám a kettő között elszenvedett egy borzalmas balesetet a Nürburgringen, amiből elképesztő módon már abban az évben visszatért az életveszélyes égési sérülések ellenére, később pedig ismét csúcsra jutott.
Jody Scheckter:
Se előtte, se azóta nem volt dél-afrikai bajnok. Még 1972-ben a McLaren színeiben indult először, de akkor csak néhány alkalomról volt szó. A Tyrrell és később a Wolf pilótájaként már beindult a gépezet, kétszer lett 3., egyszer pedig 2. a pontversenyben, végül 1979-ben igazolta le a Ferrari, Gilles Villeneuve csapattársaként. Az eredmény rögtön egy VB cím lett, Belgium, Monaco és Olaszország volt a három helyszín ahol győzni tudott, de valószínűleg nem sokan gondolták volna akkor, hogy több mint 20 évig ő lesz az istálló utolsó bajnoka.
Michael Schumacher:
A német legenda azután tette át a székhelyét, miután előtte már kétszer világbajnok lett a Benettonnal. Nagyot akartak dobni Maranellóban, amihez oda kellett egy Jean Todt, egy Ross Brawn és persze egy olyan kaliberű pilóta mint Schumacher, az eredmények persze itt is idővel jöttek meg. Az egyértelmű volt, hogy Schumi mindent megkap majd amire szüksége van, ezt már az elején közölték vele, azonban a lépés valahogy sehogy sem akart kijönni.
1999-ben jó szezonjuk volt, de ott egy kettős lábtörés akadályozta meg, egy év múlva viszont már meglett amire annyira vártak, majd ott kezdetét vette egy olyan korszak amit sokan azóta is emlegetnek.
Kimi Raikkönen:
2007 volt azaz év ami a Schumacher utáni éra első esztendejeként tekintettek sokan. Persze azóta tudjuk, a hétszeres világbajnok később visszatért a mezőnybe, de a Ferrarinak ott és akkor változásokkal kellett szembe néznie. Adott volt egy tehetséges és gyors Felipe Massa, mellé pedig hozták azt a Raikkönent, aki ha nem igazol át akkor a McLarentől, ki tudja lehet egy beváltatlan ígéret maradt volna. 2003-ban és 2005-ben sem szegődött mellé a szerencse, mindig más nyert a végén, a Ferrari viszont erős volt abban az évben, a többit meg a riválisok hibái már elintézték.
A finn jégember és a csapat kapcsolata szorosabbá vált az évek alatt, mint azt a többség várta volna, elvégre igaz, hogy egyszer a Formula 1-et is elhagyta nem csak őket, de 2014-ben két Lotusnál töltött szezon után ismét visszatért, a tapasztalatára pedig szükség is volt. Sebastian Vettellel jó párost alkottak, végül a 2018-as USA GP-n pedig hosszú idő után szerezte meg azt a futamgyőzelmet, ami a jelenlegi erőviszonyok alapján lehet, hogy az utolsó volt neki.
Képforrás: Scuderia Ferrari - Twitter
