Fernando Alonso F1-es visszatérése nagy szenzáció, ugyanakkor aligha meglepő. Viszont az tény, hogy ezzel korábbi világbajnokok illusztris társaságába csatlakozik.
A héten annál nagyobb hírrel nem igazán fogunk találkozni, ami július 8-án érkezett, vagyis hogy a spanyolok kétszeres világbajnoka visszatér a mezőnybe.
A csapat amellyel teszi ezt igazán kedves hely lehet számára, legnagyobb sikereit azzal a Renault-val érte el ahová a következő két évre aláírt. Ennek a lépésnek hatalmas reklámértéke van, aki pedig követte az eseményeket Alonso körül az elmúlt néhány évben, talán számolt rá, hogy ez a nap is eljön. Motiváció még bőven van benne és látva a más versenysorozatokban mutatott teljesítményét, a kvalitásai még mindig megvannak.
Mindez persze nagyszerű és ritka is, de ugyanakkor nem egyedülálló. Láttunk már olyat a 70 év alatt, hogy egy többszörös bajnok kis időre elvonul, hogy aztán újult erővel visszatérjen.
Niki Lauda – McLaren:
Ha valakié, akkor a háromszoros világbajnok pályafutása egy nagyon jó példa az előbb említett dolgokra. Sok mindenen keresztülment, legyen itt szó a kezdeti pénzügyi nehézségekről, vagy éppen a Nürburgringen elszenvedett balesetéről, mely után életveszélyes sérülései ellenére később hatalmas tettet végrehajtva visszatért a pályára. A Scuderia alkalmazásában 1974 és 1977 között állt, ez idő alatt pedig két címet is szerzett (1975,1977), mielőtt csapatot váltott volna.
Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy két ízben is viharos lett a távozása. Először is nézzük azt, ahogyan az olaszokat otthagyta. Az már eleve szokatlan volt, hogy nem a maranellóiak váltak meg valakitől, hanem a sikerek ellenére hagyták ott őket. A kapcsolata ekkora már végérvényesen megromlott Enzo Ferrarival, így a következő szezont a Brabhamnél kezdte meg.
Ferrarival leginkább talán azon akadtak össze, hogy az alapító úgy vélte, versenyzőjének vissza sem kellett volna térnie a balesetből, vagy legalábbis túl korán tette meg ezt. Az osztrák már nem érezte jól magát így tovább állt egy olyan helyre ahol viszont nem voltak igazán győzelmi esélyei. Ennek ellenére 1978-ban két futamot is megnyert, a következő szezonban viszont igazán gyenge teljesítményre voltak csak képesek, ez pedig egy nagyon határozott döntéshez vezetett.
Lauda a motiváció hiányában kezdte unni ezt az egészet így még a szezon vége előtt bejelentette, hogy abbahagyja. A fordulatot 1981 hozta, itt valahogy sikerült Ron Dennisnek visszahoznia a lelkesedését és szerződtette őt a következő szezonra. Ez a húzás végül bejött, hiszen 1984-ben ismételten világbajnok tudott lenni egy évvel azelőtt, hogy végleg befejezte volna pályafutását. A történethez hozzátartozik Lauda zsenije, hiszen ő győzte meg az akkori főszponzort, a Marlborót, hogy vegyék rá a csapatot a turbó motorok fejlesztésére, amit így pont jó időben kezdtek meg.
Alain Prost – Williams:
Ahogy akkoriban hívták, a professzor, négyszer lett világbajnok pályafutása során. Még az elején három szezont is eltöltött annál a Renault-nál, mellyel első sikereit is megszerezte, valamint ma már a sportrészlegük igazgatója, igaz ügyvezetői jogkör nélkül.
Aktív versenyzőként a McLarennel érte el a legtöbbet. Itt mutatkozott be, majd miután visszakerült a franciáktól, három címet is szerzett velük (1985,1986,1989), de az utolsó évek az Ayrton Sennával való összetűzéseikről szóltak. 1990-re a Ferrari pilótája volt és jó esélye volt a bajnoki címre, illetve szintén ebben a szezonban aratta talán egyik legnagyobb győzelmét Mexikóban a 13. helyről rajtolva.
Sennának a szezon végén ugyan 9 pontnyi előnye volt, Suzukában mégis már a rajtnál megtorpedózta az ellenfelét. A VB cím így a brazilnál landolt, a Ferrarinak pedig tovább kellett várnia erre.
A 90-es szezon összességében még így sem sikerült annyira rosszul, elvégre a végsőkig harcban voltak, de talán felesleges volt ugyanazzal az autóval megkezdeni a következő évet is. Mire sikerült megegyezni arról, hogy az új autóval álljanak rajthoz, addigra már lement hat verseny az idényből és bár változott a vezetőség is eközben, Prost kapcsolata véglegesen elromlott a csapattal, olyannyira, hogy az utolsó versenyen már nem is ő ült az autóban.
1992-ben jött egy szünet, mivel egy év még hátra volt a szerződéséből, azonban a Ferrari nem engedte el őt máshová. A holt időben TV-s szakértőként dolgozott, 1993-ban pedig jött az utolsó szezonja, ekkor a Williamshez szerződött, amely akkor már elég nagy fölénnyel rendelkezett. Egyértelműnek tűnhet, hogy egy sikeres csapat, mely egyben címvédő is, leigazoljon egy többszörös bajnokot, viszont ez nem volt ilyen egyszerű.
Habár a szerződéskötésről egy évvel a bemutatkozás előtt megegyeztek, még kommentátorként sikerült magára haragítani a Nemzetközi Automobil Szövetséget, amelyet nyíltan kritizált több alkalommal is. A szuperlincence forgott kockán, plusz még a tesztek során elszenvedett egy nagy balesetet, melyet valahogy megúszott. A többi már mondhatni történelem, hiszen a 16 futamból hetet nyert meg és ezzel negyedszer is világbajnok lett, a visszavonulását pedig a Portugál Nagydíj hétvégéjén jelentette be. A döntésében a nagy rivális Senna játszotta a főszerepet.
Frank Williamsék időben közölték vele, hogy mindenképpen leigazolják, Prost viszont már eleve azzal a feltétellel érkezett meg a csapathoz, hogy nem hajlandó a brazillal egy helyen versenyezni. A történetnek aztán megvolt az a szépsége, hogy az utolsó futamon összeölelkeztek, jelezvén, hogy megvan a béke kettejük között.
Michael Schumacher – Mercedes:
Az ember, aki a legtöbb világbajnoki címmel rendelkezik mind a mai napig, akiért a németek annyira megőrültek, hogy az RTL televízió műsorstruktúrát váltott, ő pedig szinte mindent elért, amit csak lehetett. A 90-es években Bernie Ecclestone-nak volt három nagy álma, azzal kapcsolatban mire is lenne szüksége a Formula 1-nek. Egy gyors németre, egy színes bőrű pilótára, illetve egy nőre. Ma már tudjuk, hogy ebből kettő összejött, Schumacher szerepe pedig hatalmas volt abban, hogy a 90-es és a 2000-es években még népszerűbbé váljon a versenysorozat.
Kétszer lett világbajnok a Benettonnal, majd jött öt év kemény munkájának a gyümölcse, amikor is 2000-től 2004-ig néha már-már megalázó módon verték el a mezőnyt a Ferrarival. A hétszeres világbajnok 2006-ban döntött úgy, abbahagyja profi pályafutását és a Ferrari tanácsadója lesz, a dolog viszont itt elég komplex.
A mezőny Indianapolisban versenyezett mikor eldőlt, a következő évben érkezik a tehetséges finn, Kimi Raikkönen. A kerpeni születésű legenda, végül a inkább a befejezés mellett döntött, amivel többek között lehetőséget adott az akkor fiatal csapattársnak Felipe Massának. Ez viszont lehet korai volt. Előbb a motorversenyzéssel próbálkozott, amelyben nem igazán tudott sikeres lenni, illetve még egy csúnya sérülést is elszenvedett, ami végül megakadályozta abban, hogy már 2009-ben újból az F1-ben lássuk.
Akkor Massa fejsérülése miatt akarták neki megadni a lehetőséget a beugrásra, csak hogy erre a korábbi motoros baleset miatt nem kerülhetett sor. Később mivel a Mercedes átvette az abban a szezonban mindkét címet besöprő Brawn GP helyét, a korábbi harcostárs, Ross Brawn hívására az előzmények fényében egyszerűen nem tudott nemet mondani.
A márka részéről a terv egyértelművolt, egy már jól működő csapatot akartak átvenni és újra feléleszteni az ezüst nyilak legendáját, mindezt pedig német pilótákkal. Schumi mellé Nico Rosberg érkezett, a tesztpilótai szerepkört pedig elsőre Nick Heidfeld töltötte be. Pályafutásának ezen szakasza azonban nem a terv szerint alakult. A Mercedes egy épülő félben lévő istálló volt, ez pedig az eredményeken is meglátszott. Rosberg ugyan szép lassan elkezdett kibontakozni, de a hétszeres világbajnok sokkal szerencsétlenebb volt ebben az időszakban, mint korábban bármikor.
A Mercedes eleinte nem tudott igazán versenyképes autót adni, melyek nem is igazán feküdtek neki, így végül 2012-ig kellett várni az újabb és egyben utolsó dobogóra melyet Valenciában ért el. Abban az esztendőben az időmérőkön igazán erősek tudtak lenni, a versenytempó viszont hagyott maga után kívánni valót. Ennek ellenére többször is kijöhetett volna a lépés, de eleinte a technikai hibákkal volt elátkozva, később pedig saját magának tett sokszor keresztbe. Ilyen hiba volt például a Barcelónai ütközés is, ami után rajtbüntetést kapott elvesztve így egy pole pozíciót Monacóban, ami kulcsfontosságú lett volna.
A frusztráltság egyre jobban kijött, a németek az akkor még csak egyszeres világbajnok Lewis Hamiltont szerződtették a helyére, a többit pedig tudjuk, a Brackley-i gárda azóta hatalmas nyerő szériában van. Schumacher előtt végül az ajtók kezdtek bezárulni, más szabad hely nem igen volt ahol versenyképes autót kaphatott volna, így még ha tervezett volna tovább is, végül a visszavonulásnál maradt.
Fernando Alonso – Renault:
Egy bajnokságot több okból is ott lehet hagyni. Lehet szó arról, hogy valaki már elérte a céljait és köszöni jól lakott, neki ennyi elég volt. Indok lehet még az is, hogy szimplán elfáradt, de a motiválatlanságot és a győzelmi esélyek hiányát sem szabad kihagyni. Nos Alonsónál inkább az utóbbi volt az ok. A Ferraris időszak sem hozta meg a várt eredményeket, az pedig, hogy másodjára is a McLarennél kötött ki 2015-től, nem volt egy jó döntés. A katasztrofális eredmények után a wolkingiak ugyebár a Honda erőforrásait a Renault-ra cserélték, de ez sem ért semmit, mivel a kasztni sem volt az igazi.
Látva a mostani teljesítményüket persze könnyen mondhatja az ember, hogy szimplán a kétszeres világbajnok volt borzasztóan türelmetlen, de ne feledjük a következőket: mindenki nyerni akar. Ez pedig hatványozottan igaz akkor, ha valaki már megszerzett két világbajnoki címet. Megint más úgy a mezőny közepén vagy hátrébb versenyezni, hogy ha nem értél el igazán nagy sikereket, esetleg újonc vagy, de megint más az is, mikor már megteheted azt, hogy igazán komoly elvárásaid legyenek és te szabd meg a feltételeket.
Alonso ráadásul most úgy térhet vissza, hogy nem csak az F1-ben szerzett FIA világbajnoki címet, hanem a WEC-ben is, ahol többek közt a Le Mans-i 24 óráson is győzni tudott. A Dakar Ralin is elindult szintén a Toyotával, korábban pedig az Indy 500-on is bizonyított és ki tudja, lehet az a bizonyos tripla korona (F1-Monaco, Le Mans, Indy 500) is meglesz neki. Harmadjára lesz annak a csapatnak a tagja melynek talán a legtöbbet köszönheti, így nyugodtan kijelenthető, hogy hazatér. Látva mindazt, ami az elmúlt években történt vele, a sok kiesést, azt hogy már másutt is bizonyított, igazából nincs veszteni valója.
Biztosan sokat ad majd a csapatnak, ugyanakkor kérdés, hogy a kétéves szerződés lejárta után mi lesz majd a terve. Új szabályok és ezzel egy új korszak jön majd 2022-től, a Renault-nak pedig elvileg az erre való felkészülésben segít majd. Később majd meglátjuk meddig tart ez a sztori.
Képforrás: Wikipedia/Flickr/Reddit/Renault F1 - Twitter
