Egy nagy multú csapat, amelynek a korábbi eredményeit és legendáit tekintve jóval előrébb kellene lennie, most mégis csak szenvednek. A Milan helyzete pont ez, ráadásul már évek óta.
Az egyik igazi top csapat volt Európában, nem is volt nagyon nehéz begyűjtenie világszerte a szurkolókat. Összesen hétszer tudták megnyerni a BEK/BL-t, 2003 és 2007 között négyszer is legalabb az elődöntőig mentek, háromszor voltak fináléban és kétszer meg is nyerték azt. A 2005-ös Liverpool elleni BL döntőt mai napig sokan a legjobb finálénak tartják, amelynek szintén résztvevői voltak, igaz a 3-0-ról elbukott trófea nem hangzik túl jól, ám Athénban rá két évre visszavágtak a Liverpoolnak. Abszolút a legjobbak között lenne tehát a helyük, de jelenleg ahogy előre lépnek egyet, utána minimum kettőt vissza.
A mostani évtized elején szép lassan egyre hátrébb estek, valami látványosan nem működött, hiszen 2011-ben még Olasz Bajnokok voltak, 2014 tavaszán a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszában szerepeltek, de kb. ebben az időszakban indultak el a lejtőn. Éveket kellett várni arra, hogy ismét felmutassanak valamit. Utóbbi abban nyilvánult meg, mikor Vincenzo Montella irányítása alatt sikerült hosszú idő után begyűjteni egy trófeát 2016 karácsonya előtt, akkor az egy olasz szuperkupa volt. 2017 őszére sikerült visszakerülni egy európai kupasorozatba, az Európa Liga csoportkörének voltak a tagjai, a nyolcaddöntőig jutottak, ám talán egy ilyen szituban nem volt szégyen kiesni az Arsenal ellen.
Montellat közben váltotta Gattuso, volt aki örült neki elvégre nagy legendája ő a klubnak, voltak viszont akik szkeptikusan álltak hozzá. Legenda vagy sem, nagy klubot korábban még nem irányított előtte, az elmúlt években pedig nem egyszer láttuk, hogy a Milan hiába ad esélyt egy korábbi nagy játékosának, az nem vezet eredményre. Az olasznak viszont csak idő kellett, és bár hullámzó teljesítménnyel, de az idei szezonra is meglett az Európa Liga csoportkör. Az, hogy kimondhatóan gödörbe kerültek és csak lassan tudtak kikecmeregni onnan, nem fogható mindig a játékosokra vagy az edző személyére, legyünk őszinték, a tulajdonosváltások sem segítettek a helyzetükön.
Az viszont ami az idei nyár alatt történt, kicsit olyan volt, mintha a klubnál direkt kérnék az ostort az élettől, ráadásul ezzel beállítva egy negatív rekordot. Gattuso munkáját megköszönték, jöttek a találgatások, hogy ki érkezhet a helyére, majd szerződést kötöttek Marco Giampaoloval. Utóbbi ráadásul csak a kupában és a bajnokságban bizonyíthat, hiszen azért, hogy a korábbi eljárásokat megszűntessék, inkább bevállalták a korábban felfüggesztett büntetésüket a pénzügyi fair play megszegése miatt, így viszont az idei EL szereplés ugrott.
A cél az volt ezek után építkezzenek, legyen ehhez egy új edző, illetőleg azzal majd egy konkrét játékkoncepció. Giampaolo egyébként nem tűnt teljesen rossz ötletnek, ha azt nézzük, hogy a Sampdoriaval egész jó munkát végzett, viszont előtte meg több helyről folyamatában menesztették, a Cagliari konkrétan kétszer tette meg ezt. Gattusonál is voltak bajok, a támadójáték sosem volt az igazi, ám az tény, hogy a védelem egész jól működött.
Giampaolo odahozatala tehát feleslegesnek tűnhet, viszont az elemzések alapján, talán nem volt annyira hülye ötlet. Az olyan játékosok mint pl. a tehetséges és olykor nagy formában lévő kapus, Donnaruma, egy korábbi Gattuso féle erős védelem, vagy épp előrébb, a már korábban is jól működő Paitek, Paqueta, Kessie hármas, nagyon is jól passzolhatnának ahhoz a rendszerhez, amit korábban a Sampdorianal is játszatott.
A probléma egyik oka, hogy akármennyire olyan játékosok vannak a Milannal akik fiatalok, tehetségesek és nagy potenciál rejlik bennük, vagy nincsenek formában, vagy egyszerűen nincs meg a helyük. Calhanoglu is egy csomó poszton megfordult és még mindig nincs jó helyen, abban a 4-3-3-ban amit Gattuso sokszor elővett, jól érezte magát, de pl. Susoval is hasonló a helyzet.
Alapanyag van, Olaszországban bizonyíthatna a Milan, ám eddig nagyon nyögvenyelősen jött össze az eddigi két győzelem is. A többi mind vereség és most ott tartanak, hogy nyolcvan éve nem kezdtek ilyen rosszul egy szezont, aminek bár még eléggé az elején vagyunk, semmiképpen sem fest jó képet, hogy a kieső zóna közelébe kerültek néhány hét leforgása alatt.
A kép amiről ezek beugrottak, a vasárnapi Milan-Fiorentina meccsen született és a fotóról is lejön, padlón vannak a Piros-feketék. Valami nagyon félre csúszott, így gyakorlatilag biztos, hogy hamarosan nagyobb változások következnek. Giampaolo napjai a csapat kispadján gyakorlatilag megvannak számlálva és nagyon úgy tűnik, hogy régi emberek térhetnek vissza. A korábbi japán játékosuk, Keisuke Honda jelenleg csapat nélkül tengődik, pedig talán még mindig jól járhatnának vele. Honda jelezte egy szintén hullámvölgyben lévő csapatnak, a Manchester Unitednek is, hogy felajánlaná a szolgálatait, de a Milan mostani szereplése után, oda is küldött egy hasonló Twitter üzenetet. Amíg viszont Honda a tweetjeivel vagy célt ér vagy nem, addig egy korábbi edző érkezéséről szóló híreket talán komolyan lehet venni.
Akivel ugyanis utoljára sikeres tudott lenni a csapat és másutt is letette a névjegyét eredményeivel, az Massimilano Allegri. Az olasz szakemberrel nyert utoljára Serie A-t a Milan, és a fentebb említett utolsó BL szereplést is vele érték el. A csapat akkor meggyengült, az akkori tulajdonos, Silvio Berlusconi pedig elküldte őt, ezzel elinditva egy nagyon rossz korszakot. Allegri később a Juventus edzője lett, az ő irányításával pedig 2015-ben 12 év után jutottak BL fináléba a torinóiak, ráadásul onnantól folyamatosan számolni kellett velük. 2017-ben szintúgy döntőztek, igaz akkor nem a Barcelona, hanem a Real Madrid volt az ellenfél és abból is csak egy ezüst lett, két dolgot viszont nem lehetett elvenni az Allegri féle Juventustól: Olaszországban, kupa és bajnokság tekintetében az abszolút esélyesek voltak és nemzetközi szinten is folyamatosan számolni kellett velük.
A bökkenőt az jelentheti, hogy miután idén nyáron elhagyta a Juvét, saját elmondása alapján egy év pihenőt szeretett volna, ám lehet kap majd egy olyan ajánlatot és egyben egy olyan kihívást amire nehéz nemet mondani. Ha ő nem jön, akkor még Luciano Spaletti neve is szóba került, ő legutóbb az Inter edzője volt, igaz onnan még május végén felmentették, szóval azt nem lehetne ráhúzni, hogy egyből a városi riválistól érkezne.
Akárhogy is nézzük, a Milan vezetőségének volt egy ötlete és egy terve amivel valamit felépíteni szerettek volna, ám egyenlőre úgy tűnik, a terv nem jött össze és így több kárt csináltak, mint hasznot. Ami pozitívum, hogy még csak az október jön, így talán nem késő kijavítani a hibákat. Kérdés, hogy ezúttal is mellényúlnak, vagy végre rátalálnak a helyes útra?
Képforrás: Sempremilan.com
