Egy közvetítés alatt sok érdekes téma kerül elő. Az F1-es Szingapúri Nagydíj 2. szabadedzése alatt például egy nézői kérdés miatt érdemes utána nézni azoknak akiknek fejenként egy darab világbajnoki cím jött össze a Formula 1-ben. Emeljünk ki közülük néhányat!
Az, hogy a második edzés alatt lehet kérdezni a kommentátoroktól, már 2013 óta szinte állandó dolog, ilyenkor pedig vannak témák, amiken hosszan el lehet rágódni. Az egyik mostani nézői kérdés, arra irányult, hogy ki volt szerintük a legrosszabb és a legjobb egyszeres bajnok az F1 történtelmében. Az persze, hogy kinek mi a jó és a rossz, egy elég szubjektív dolog, de átnézni mindenképp érdemes kikről is van szó és hova lehetne sorolni őket. Összesen 17 darab bajnokot találunk a történelemben akiknek összejött a VB cím, de ismételni sosem tudtak.
Az első a történelemben (Emilio Guiseppe Farina):
Becenevén Nino, az első hivatalos Formula 1-es világbajnoki szezon győztese volt 1950-ben, vagyis ő az első világbajnoka a sportágnak. Egy Alfa Romeot vezetve érte el ezt, mégpedig a hét versenyből (amiből hat számított bele a pontversenybe) hármat tudott megnyerni.
Az autókkal való kapcsolata elég hamar kialakulhatott, mivel az apjának volt egy karosszéria üzlete,de ahelyett, hogy a családi üzletet vitte volna tovább, a versenyzés felé vette az irányt. A 30-as években már túraversenyeken próbálkozott, később pedig egy szintén legendás alak, Tazio Nuvolari mellett edződött. Az első F1-es szezonra az Alfánál talált ülést, de a bajnoki cím utáni évben már a csapattárs gyorsabb volt. A később ötszörös bajnok Juan Manuel Fangioval volt akkoriban egy csapatban, ráadásul nem is csak ő tudott gyorsabb lenni nála. Egy összetettbeli negyedik hely után 1952-ben már a Ferrari pilótája volt, ezzel pedig némileg visszatért korábbi munkaadójához, 1932-ben ugyanis a még Alfákat indító Scuderia tagja volt.
Bár a váltás jó döntés volt, elvégre a Ferrarik nagyon gyorsak voltak abban a szezonban, a világbajnoki címet nem ő hozta el a csapatnak, hanem Alberto Ascari. A karrierje lehetett volna hosszabb is, de egy 1954-es sportautó versenyen megégtek a lábai egy balesetben, amivel később bár megpróbált versenyezni, sok értelme nem volt, a visszavonulás mellett döntött.
Az egyetlen posztomusz világbajnok (Jochen Rindt):
Azt, hogy a motorsport veszélyes, sajnos mai napig tudjuk és néha megtapasztaljuk, manapság már a jegyünkre is ráírják ezt. Azonban volt időszak amikor tényleg sűrűn előfordultak a halálos balesetek, ebből pedig az egyik legszomorúbb és legfurább eset az osztráké. Rindt ugyanis az egyetlen olyan világbajnoka az F1-nek, aki ezt már sajnos nem élhette meg.
Alapvetően síelőnek készült, később mégis autóversenyző lett belőle. Az áttörést az 1969-es szezon hozta meg, akkor a Lotushoz szerződött, a 49B pedig egy igen gyors versenygép volt. Abban az évben egy futamgyőzelem jutott neki, rá egy évvel viszont már a világbajnoki címért harcolt. Öt futamgyőzelemmel a háta mögött érkeztek meg Monzába, ahol utolérte a vég. Abban az évben Colin Chapman csapata a Lotus 72-vel indult, ám Rindt sokáig nem bízott igazán a technikában és a főnöke terveiben. Ezt az autót használták az Olasz Nagydíj hétvégéjén is, ám Rindt a régit szerette volna, mondván az jobban illik arra a pályára.
A dolog vége elég szürreális lett: az autóról az összes szárnyat leszedték, amivel azon a pályán ugyan időt nyertek volna, ám a gép gyakorlatilag vezethetetlen volt. A parabolica felé kisodródott és halálos sérüléseket szerzett. Az olasz versennyel együtt még négy futam volt hátra ekkor a szezonból, Jackie Ickx-nek ebből legalább hármat meg kellett volna nyernie ahhoz, hogy a ponttábla élére kerüljön, ám ez nem sikerült. Rindt lett így a sportág egyetlen posztomusz bajnoka.
Korszakalkotóak (Mario Andretti, Nigel Mansell):
Két amerikai VB győztese van a Formula 1-nek. Az egyik Phil Hill, a másik pedig Mario Andretti. Ami mindenképpen közös bennük, hogy mindketten egyszeres bajnokok, de előbbi abszolút amerikai születésű, Andretti viszont alapvetően olasz származású, ám családja kivándorolt amerikába. Az egyik legsokoldalúbb autóversenyző a történelemben, hiszen az F1 mellett az amerikai sorozatokban (NASCAR, CART) is versenyzett. Habár már 1968-tól kezdve szerepelt néhány versenyen, teljes szezont 75-től teljesített, akkor a Parnelli színeiben. Ezek után került a Lotushoz, amivel évről-évre egyre feljebb került, mígnem 1978-ban sikerült a világbajnoki címet is megszereznie.
A későbbi sikertelenségek okán aztán elhagyta a sorozatot, de a versenyzéssel nem hagyott fel, sőt nyomot hagyott maga után máshol is, 1984-ben ő lett a CART bajnoka. A családjában végig öröklődik ez a szenvedély, mégpedig apáról fiúra. Két fia Michael és Jeff is taposták a gázt, előbbi 1991-ben lett bajnok amerikában, sőt az unokája Marco még most is az IndyCar mezőny részét képezi. Persze, hol másutt mint a saját családi vállalkozásban, az Andretti Autosportnál, ami jelen van az IndyCar mellett még sok más helyen is.
Aki még szintén korszakalkotónak lehet venni, az a britektől Nigel Mansell. Ahogy sokan nevezték, „a brit oroszlán”, is rengeteg rajongót gyűjtött maga köré az évek során. A pályafutása főként az anyagi gondok miatt nehezen indult be, de 1980-ra tesztpilóta, 1981-re pedig már főállású versenyzője volt a Lotusnak. 1984 végéig maradt ott, majd jött a Williamses korszak. Először az egyébként szintén egyszeres bajnok Keke Rosberg oldalán versenyzett, majd rá egy évre kerültek egy csapatba Nelson Piquet-vel. Nagy riválisokká váltak, abban a szezonban és egy évvel később is ők csatáztak a címért, de sosem jött ki a lépés. 1989-től jött két idény a Ferrarinal, majd bár vissza akart vonulni, végül Frank Williams felajánlotta, hogy térjen vissza a csapatához. Ez egy jó döntésnek bizonyult, mivel a Williams-Renault-k kezdtek verhetetlenné válni abban az időszakban, 1992-ben pedig már a Hungaroringen VB címet ünnepelhetett.
Az ő sztorijában hasonlóság Andrettiéhez, hogy mindketten bajnokok lettek a CART-ban és az F1-ben is. A VB cím után nem hosszabbította meg a szerződését, van aki szerint azért, hogy ne legyen egy csapatban Alain Prosttal, de a tény, hogy máshol is helyt állt.
Apja-fia:
Ami a Formula 1 világbajnokait illeti, találunk a történtelemben olyan apa-fiú párosokat akik mindketten versenyeztek a sorozatban és mindketten VB győztesek voltak. Összesen kettő van, Graham és Damon Hill valamint Keke és Nico Rosberg. Hill vezetéknévvel egyébként rajtuk kívül a fentebb már említett amerikai is világbajnok lett, de ő csak névrokonságban állt velük. Hillék egy kicsit annyival lógnak ki a sorbók, hogy Graham kétszeres bajnok volt, míg fia egy alkalommal, 1996-ban tudott diadalmaskodni.
A két Rosberg viszont elmondhatja azt magáról, hogy pályafutásukban vannak párhuzamok. Mind ketten egyszer lettek világbajnokok (1982, 2016) és mind a ketten versenyeztek Frank Williams istállójánál. Az idősebbik Rosberg finn, fia német zászló alatt versenyzett, mivel Nico édesanyja német. Keke Rosberg már 1978-ban is versenyzett, de több mint egy évvel később sikerült fix helyet találnia. Az ő pályafutásában ami mindenképp érdekes, hogy nem tartozott a szerencsés alkatok közé eleinte, hiszen egészen az 1980-as szezon elejéig pontot sem szerzett. Az áttörés akkor jött meg igazán, amikor a Williams pilótája lett. A sors furcsasága, hogy egy másik egyszeres bajnok helyét kellett átvennie, az 1980-as VB győztes Alain Jones ugyanis a 81-es szezon végén bejelentette a visszavonulását. Egy évvel később Rosbergnek a 14. futamig kellett várnia, mire megszerezte pályafutása első sikerét, de mint később kiderült a szorgos pontgyűjtögetésnek meglett az eredménye, hiszen bajnoki címet ért.
Ha van olyan világbajnoka a sportágnak akit nem tartottak olyan nagyra, akkor a finnt mindenképpen ide kell sorolni, de véletlenül senki sem ér el idáig. Ami pedig Nicot illeti: a srác ugyebár félig német, félig finn, meg egy kicsit talán monacói is, hiszen ott nőtt fel és mai napig ott él. Mikor megérkezett az F1-be, az egyik legnagyobb tehetségnek volt kikiáltva. Az akkori Forma-3000-es sorozat épp 2005-re alakult át és vette fel a GP2 nevet, az új utánpótlás széria első bajnoka pedig Nico lett, egy évvel később pedig a szezon nyitón lenyűgözte az embereket. A Williamsnél eltöltött évek után került át a Mercedeshez, a 2010-es szezontól, ahol a visszatérő hétszeres világbajnok Michael Schumacherrel került egy csapatba. A sikerek szép lassan jöttek, amikor pedig már Lewis Hamiltonnal egy helyen, elkezdték uralni az F1-et 2014-től kezdve, valahogy mégsem úgy alakultak a dolgok ahogy szerette volna.
Látszott rajta, hogy nagy a nyomás, ez pedig a 2015-ös amerikai nagydíj után jött ki igazán, az emlékezetes sapkadobálós esetnél. Ott volt évek óta egy egyre jobban fejlődő csapatnál, az F1 legsikeresebb pilótája mellett fejlődhetett évekig, ám amikor ott volt a lehetőség, akkor kétszer egymás után sem tudott VB-t nyerni. Ha valamiért viszont becsülni lehet őt, akkor talán azért, ahogy újra felépítete magát, majd a következő évben legyőzte azt a csapattársat aki számára gyerekkori jóbarátból egy ellenféllé változott ésmegszerezte a világbajnoki trófeát. Amivel viszont mindenkit sokkolt, hogy alig záródott le a szezon, bejelentette, hogy visszavonul. Tudatosan készült erre, hiszen állítólag már az akkori Japán Nagydíj után megszületett a fejében a döntés, miszerint ha megvan a cím, akkor befejezi.
Apa és fia tehát a maguk korában mindketten küzdelemes évek után, de eljutottak a csúcsra.
Képforrás: ItalNews/Corriere.it/WienerOnline/Pinterest/Autocar
