Nem olyan rég véget ért a MLS idei szezonja is, múlt vasárnap pedig az is kiderült ki lett a NASCAR 2019-es bajnoka.
NASCAR – végjáték:
A NASCAR utolsó futamára már megszokottan Miamiban került sor, itt zárult le a 2019-es szezon és lett vége még néhány dolognak. Az pedig, hogy a NASCAR-ban a szabályoknak köszönhetően fixen, az utolsó futamon dőlnek el a dolgok, mindenképpen növeli a szezonzáró értékét és garantált izgalmakat ad.
Azon persze, hogy ez a jobb megoldás, vagy a szokásos pontszámítás, mint oly sok helyen másutt, sokáig lehetne vitatkozni. Elvégre mind kettő mellett lehetne érvelni, hiszen ha az a bajnok az idény végén, aki a legtöbb pontot gyűjti, akkor az egy megérdemelt dolog, hiszen papíron ő végezte el ezzel a legjobb munkát és volt a legszorgosabb.
Ugyanakkor viszont annak is megvan az értelme, hogy egy rájátszáson belül a még versenyben maradt négy pilóta egymás között (na meg a mezőny többi tagjával persze) lejátssza a dolgot. Nyilván sokszor más eredmény jönne ki, ha mondjuk a hagyományos rendszerben versenyeznének, de itt sem lehet azt mondani, hogy érdemtelen a siker, hiszen ehhez meg folyamatosan az élmezőnyben kell autózni és az utolsó pillanatban is a riválisok előtt maradni.
Az idei évben a következő négy pilótára várt ez a nemes feladat: Martin Truex Jr., Kevin Harvick, Denny Hamlin és Kyle Busch. Négyük közül a playoff egészét nézve talán Truex Jr. volt a legmeggyőzőbb, ám ez mit sem számít abban az esetben, hogy ha az ember az utolsó futamon nem tud a négy közül a legelőrébb végezni.
Ennek a négyesnek a külön pikantériája részben az volt, hogy a hárman ugyanannak a Joe Gibbs Racingnek a tagjai, szóval ők és a Toyota márka is egy nagyon jó szezont zártak ezzel, a másik pedig az, hogy közülük Hamlin kivételével már mindenkinek volt egy bajnoki címe korábbról. A végén tehát úgy futottak neki a szezonzárónak, hogy vagy új bajnokot avat a széria, vagy a jelenlegi mezőnyben lesz még egy többszörös bajnok Jimmie Johnson mellett. Utóbbiról ebben a rovatban már esett szó korábban, a helyzete pedig nem sokat javult, finoman szólva is rossz szezont zárt.
Truex Jr. egyébként az első szakaszban kifejezetten jól ment, pedig a rajt után a négy esélyes közül ő kezdte a legrosszabbul a futamot, de a Stage 1 végül az övé lett. Mind a négyen elég közel voltak egymáshoz szinte a végéig és ott tudtak maradni az elejében, a második szakaszban Harvick és Busch csatázott nagyot egymással, végül ott utóbbi jött ki a legjobban.
Hamlin pillanatai igazán az utolsó szakasz elején jöttek el, ekkor ő volt az, aki nagyon jól jött el az újraindítás után, de Bush kemény volt vele és 170 körrel a vége előtt még össze is értek egyszer. Neki igazán az jelentette a végét, amikor 45-el a kockás zászló előtt elég látványos füstöt kezdett el eregetni az autója. A legvégén nem csak a top 10-ből szorult ki, de a versenyt is körhátrányban fejezte be.
A vége felé egyre nagyobb lett Bush előnye és bár Truex Jr. másodikként futott be, igazán nem tudott mit kezdeni vele. Kyle Busch lett tehát a NASCAR Cup Series bajnoka, ezt pedig utoljára 2015-ben mondhatta el magáról.
Van még két dolog amikkel kapcsolatban vége szakad egy-egy sorozatnak. Az egyik a helyszínnel a másik pedig a névadó szponzorral kapcsolatos. Előbbi esetében idén utoljára izgulhatták végig a rajongók a Homestead-Miami pályán a végső összecsapást, hiszen jövőre már Arizona adja majd a szezonzáró helyszínét. Ami pedig a szponzort illeti: sokféle neve volt már a NASCAR Cup Series-nek, mostantól pedig csak simán így fogják hívni. Az utóbbi években sokáig a Sprint volt a névadó, később pedig Monster energiaital, de ez idén történt így utoljára.
MLS – a sokadik visszavágó:
A Major League Soccer döntője egy meccses és az évek alatt egy több embert kezdett el érdekelni. Habár a szezon során sokszor és sokat beszéltek a nagy Los-Angeles-i csatákról Zlatan Ibrahimovic és Carlos Vela között, a döntőhöz nem volt sok közük.
Két dologgal persze megint kitűntek. Egyrészről az év legértékesebb játékosa díját Vela kapta, ami abból a szempontból is érthető, hogy 3 góllal többet szerzett, mint tapasztalt svéd riválisa, ám a rájátszásban való szereplésen és ezeken az elismeréseken túl nem jutott nekik sokkal több. A Másik dolog, hogy Ibra biztosan otthagyja az MLS-t és persze ezt is stílusosan tette.
Tény és való, hogy a teljesítményére sem lehetett panasz, elvégre ha valaki 56 meccsen rúg 52 gólt és még 14 gólpasszt is ad az előtt le a kalappal, ám e mellett az emlékezetes beszólásairól is emlékezetes marad majd az itt eltöltött időszak a pályafutását tekintve. Búcsújában, melyet közösségi oldalain ejtett meg, a következő állt:
"Jöttem, láttam, győztem" - Köszönöm, LA Galaxy, hogy miattatok ismét érezhettem, még mindig élek. A szurkolóknak annyit üzennék: Zlatant akartátok, így megkaptátok tőlem Zlatant. Szívesen. A történet folytatódik... Most pedig menjetek vissza baseballt nézni."
Na ez az, amihez nem nagyon kell semmit sem hozzáfűzni, maximum annyit, hogy a döntőről is van mit mondani.
Azt ugyanis a Toronto FC és a Seattle Sounders játszotta, ami azért is érdekes, mert ez a párosítás a döntőben már nem egyszer előfordult az utóbbi évek során. 2016-ban és 2017-ben is összecsapott a fináléban ez a két csapat, előbbit akkor büntetők után a Seattle nyerte, majd a Toronto visszavágott rá egy évre és nyert 2-0-ra.
Habár így négy év alatt ez már harmadik alkalommal fordul elő, hogy ők itt találkoztak, az idei szezonban azért ez nem volt annyira egyértelmű. Sokan inkább számoltak a címvédő Atlanta United csapatával vagy épp a LA FC-vel. Hiába volt ott az MVP címet besöprő Vela, attól még kikaptak 3-1-re, a Seattle-től a Toronto pedig az Atlantát verte 2-1-re.
Ezekkel az eredményekkel kapcsolatban egyébként el kell mondani, hogy az idei szezonban már egy meccsen dőltek el a dolgok a rájátszásban, ami egy újdonság volt az MLS lebonyolítását tekintve. A párosítás tehát valahol meglepő volt, valahol pedig mondhatni, végig benne volt a pakliban. Ami szintén változás volt, hogy ezúttal nem a Toronto, hanem a Sounders otthonában rendezték ezt a meccset, ellentétben a legutóbbi két alkalommal. Erre azért kerülhetett sor, mert jobban zárták az alapszakaszt, 56 pontot szereztek és lettek ezzel főcsoportjukban másodikak, míg ellenfelük a keleti konferenciát a negyedik pozícióban fejezte be 50 ponttal.
A döntőn egyébként fantasztikus hangulat és egészen pontosan 69274 ezer ember volt, bár az első félidő nem hozott gólt, a másodikban viszont az 57.perctől kezdve a hátralévő időben eldőltek a dolgok. 3-0-s vezetés után, még jött egy szépítés, de ez már nem sokat számított, így a Seattle 2016 után ismét bajnok tudott lenni.
A siker, ha csak a statisztikákat vesszük, olyan szempontból is értékes volt, hogy az ismételten MLS győztes Seattle Sounders, playoff meccsen már 2013 óta nem kapott ki, ez a sorozat pedig akkor is folytatódott, amikor a legfontosabb volt. A másik oldalról nézve is egy jó szériában bízhattak, hiszen a Toronto a legutóbbi 8 idegenbeli találkozón nyerni tudott, de ez a sorozat itt megszakadt.
A gólszerzőkkel kapcsolatban még érdemes két nevet kiemelni. A győztes oldalról a harmadikat szerző és ezzel a döntőt gyakorlatilag lezáró Raul Ruidíaz az egyik. Habár a neve talán sokaknak nem ismerős, érdemes beszélni róla, hiszen a playoff-ban is nagy szerepe volt, ráadásul most a döntőben is betalált. Nagy formában van és rutinnak sincs híján. Perui válogatott, utóbbival van egy Copa America ezüstérme, játszott Mexikóban is, ahol már kétszer is gólkirály volt és az MLS Playoffban is a döntővel egyetemben 7 találatot számlált.
Ő örülhetett jobban a végén, ellentétben egy másik nagy névvel, aki az amerikai válogatott Jozy Altidore. 30 évesen már elmondhatja magáról, hogy játszhatott Európában és MLS bajnoki címe is van jelenlegi klubjával még 2017-ből, az utóbbi időszakban viszont elég sok sérülést szedett össze, a nagydöntőbeli szereplés is kérdéses volt, így a végére, azaz egy gól, mondhatni járt neki.
Képforrás: NASCAR - Twitter/MLS - Twitter
