Egy extrém sport, ami az olimpiai program része lett, de valószínűleg sokaknak akkor is az újdonság erejével hat majd.
A sportmászó világbajnokságot már 1991 óta megrendezik, nagyobb részben két évente történik ez. Nem új keletű dologról van szó, és hála az Eurosportnak idén ezt a TV-ben élőben is követni lehetett, de a nyári olimpián jövőre kap szerepet először. Pont e miatt jött most két VB egymás után, hiszen itt lehetett először és talán a legegyszerűbben kvalifikálni.
Tipikusan egy olyan extrém sportágról beszélünk amire ha egy kicsit is fogékony valaki, azt nagyon be tudja húzni. Megvan benne ugyanis minden ami miatt könnyen megszerethető. Ha csak a mostani Japábnan, azon belül is Tokió külvárosában, Hachiojiban rendezett világversenyt nézzük, akkor is azt lehet mondani, hogy ez egy nagyon közönségbarát dolog. Egy fedett csarnokban, lelátók előtt, nagy kivetítőkkel és jól megvilágított falakkal, könnyen követhető. Ráadásul akkor is könnyen érthető ha még sosem látott ilyet valaki.
Három fő szakága van a sportmászásnak: a gyorsmászás, a boulder és a nehézségi, valamint ott a kombináció, ami ezeknek az együttese. Ez utóbbi pedig most mindennél fontosabb, mivel az olimpián majd kizárólag a ezt a fajtát fogjuk látni. Ebben a számban Tokióban mind a férfiaknál, mind pedig a nőknél húszan indulhatnak majd.
De csak hogy tiszta legyen: a gyorsmászás a legegyszerűbben megérthető, két ember mászik két falon párhuzamosan, aki hamarabb felér a tetejére, az nyerte a párharcot. Itt ugye e miatt egyeneskieséses rendszerben versenyeznek. A nehézséginél a lényeg, hogy ki tud több mozdulatot tenni, minél több helyre és magasabbra kapaszkodik fel az ember annál jobb, erre pedig 6 perce van mindenkinek. A boulder ehhez nagyon hasonló, a különbségek, hogy a nehézséginél biztosító kötéllel másznak, míg a bouldernél nincs ilyen segítség, viszont alacsonyabb magasságban másznak pont ezért (maximum 5 méter magasan), továbbá ott négy féle utat építenek a sportolóknak. 4 percük van megmászni egy ilyet és elérni a tetejéig.
A kombinációs számban a helyezések száma szorzóként számít. Ezeket összeszorozák, akinek a legkisebb a pontja így a végén, az a legjobb.
A japánok egyébként bizakodóak lehetnek ebben a sportágban, a nézőszámra és a hangulatra most sem lehetett panasz, sportolók tekintetében pedig abszolút ott vannak a élmezőnyében, akár a nőkről, akár a férfiakról van szó. Csak ebben a számban mind két nemben négy-négy japán jutott be a nyolcas döntőbe, viszont a jövő évi olimpián nemenként két sportoló képviselhet egy országot, így azért maradéktalanul ők sem lehetnek boldogok.
A nagymenőkről:
Mint minden sportágban, így itt is megvannak azok, akiket hatalmas tisztelet övez, meg persze rengeteg követő a közösségi médiában és egy rakat olyan szponzor akik jó ötletnek találják, hogy egy extrém sportba invesztálják a pénzüket (naná, hogy a Red Bull az egyik ilyen).
Nyilván be lehetne mutatni a komplett élmezőnyt egyesével, de most maradjunk az igazi ászoknál, akik a jövőévi kombinált számban igazán esélyesek lehetnek.
A lányoknál két mászót kell mindenképpen kiemelni, akikkel biztosan számolni kell egy év múlva is. Elsőként ott van a japán Noguchi Akiyo, aki harmincévesen lassan befejezi a pályafutását, világbajnokságból ez már biztosan az utolsó volt neki, az olimpiát viszont még megvárja. Legendának tartják őt ebben a sportágban. 11 éves kora óta mászik, nehézségiben és boulderben nyomult a leginkább. Utóbbiban hazája bajnokságát eddig tizenegy alkalommal tudta megnyerni, ráadásul ebből az első kilencet zsinórban, világkupát is nyert nyolc alkalommal, de VB címe valahogy sosem volt. Ha viszont egy olimpiai aranyat jövőre elhozna, az egy nagyszerű lezárása lenne ennek a karriernek.
A másik aki kiemelendő az a szlovén Janja Garnbret, aki talán már most egy legenda, de ha nem akkor jól halad e felé. Egy ember volt korábban aki boulderben és nehézségiben is nyerni tudott egy azon VB-n. Ez az ember a férfiak mezőnyében Adam Ondra volt, de ezt Garnbret is megcsinálta a nők között egyedüliként és idén a kombinációt is ő nyerte. 2013-ban volt az első profi versenye, azóta nehézségiből, boulderből és kombinációból is szerzett két világbajnoki aranyat, úgyhogy már összesen hat van neki. Nagy valószínűséggel ebben a nemben az ő kettejük párharcát láthatjuk majd jövőre.
Ami a férfi mezőnyt illeti: itt olyan neveket érdemes kiemelni, mint az előbb említett Adam Ondra vagy Sean McColl, Naraszaki Tomoa és Jakob Schubert.
Ondra eddig 6 világkupa és 5 VB arannyal rendelkezik, népszerűtlennek sem mondható, az Instagrammon majdnem félmillió követője van, igaz bármekkora név ő a szakmában, a kombinációban hibázott, szóval az olimpiai kvóta egyenlőre neki nem jött össze. Schubertre is figyelni kell, hiszen nehézségiben és kombinációban tavaly világbajnok lett, és idén is elhozott boulderből és nehézségiből egy ezüst és egy bronz érmet. A kanadai McColl nevét azért is kell kiemelni, mert ő háromszor is világbajnok lett kombiban, igaz idén a döntő sem jött össze.
Tomoa pedig: nos a japánnal nagyon számolni kell, hazai közönség előtt most is odatette magát, valószínűleg ez jövőre sem lesz másképp. 23 évesen még sok van előtte, ráadásul a kombináció alatt az is kiderült hogy nemcsak a bouldernek nagy specialistája, a gyorsmászás sincsen ellenére. Ez már csak azért is fontos, mert ami igazán változást hozott a klasszikus boulder vagy nehézégi mászók életében, hogy ha ott akarnak lenni Tokióban, akkor a gyorsat is meg kellett tanulni rendesen.
Összegzés:
A hölgyeknél négy számból hármat tehát a Garnbret vitt el, gyorsmászásban pedig lengyel arany született Aleksanra Miroslav révén.
A férfiaknál kombinációban Tomoa lett a világbajnok, ráadásul duplán, a bouldert is ő vitte el, de Ondra sem maradt aranyérem nélkül, hiszen a nehézségiben ő nyert.
Meglepetések a gyorsmászók közül kerültek ki. Rishat Khaibullin nagymenője annak a számnak, de mégsem ő szerezte meg ott az aranyat, hanem az olasz Ludovico Fossali. Mindekettejükkel találkozunk majd Tokióban, hiszen két kvalifikációs helyet ugyebár a fentebb említett okokból elvettek a japánoktól, így az olasz e miatt lesz ott biztosan, a kazah pedig önerőből szerezte meg a bronzérmet ami tényleg nagy meglepetés.
Összességében azt lehet mondani, hogy könnyen megszerethő sportágról van szó, amiben a leginkább imádnivaló, hogy hiába ellenfelek a sportolók, nincsenek rosszaban egymással. Ugyanúgy szorítanak egymásért és pl. a bouldernél volt megfigyelhető, hogy mikor az utakat megnézték, megosztották egymással a tapasztalatokat. Az ellenfél itt nem kizárólag a vetélytársad, hanem sokkal inkább a feladat ami épp előtted áll.
Ha pedig valaki még többet akarna megtudni, akkor érdemes követni a nemzetközi sportmászó szövetség hivatalos oldalát: https://www.ifsc-climbing.org/
Képforrások: mainichi.jp/olympic channel
