Bármilyen nagy múltú sportról beszélünk és legyen az bármilyen izgalmas, nézők nélkül elég nehéz egy jó világeseményt összehozni.

 

Habár a nagy horderejű sporteseményekkel kapcsolatban azt látjuk, hogy mindig új piacokat akarnak meghódítani, legyünk őszinték, ha olyan helyre visszük el azt, ahol nem igazán mozgatja meg a sport az embereket, vagy csak egyszerűen nem értik azt az adott sportot, akkor annak ott vagy nincs értelme, vagy hatalmas előkészítést igényel.

Az atlétika a sportok királynője, ezt tudjuk, nyári olimpiát se fognak megrendezni e nélkül soha az életben, de valahogy azt lehet érezni mostanában, hogy kezdett elmenni a világ mellette.

Azt nem lehet elvenni ettől a katari VB-től, hogy a környezet nem volt szép, az infrastruktúra is megvolt (van is mit a tejbe aprítani), ráadásul azt sem mondhatjuk, hogy a közvetítések nem fejlődtek eleget. Az például, ahogy a nagyobb döntők előtt bemutatták a részvevőket, eszméletlen látványos volt. A hatalmas fényshow beterítette az egész stadiont és mindez a helyszíni beszámolók szerint nem csak a TV-n keresztül volt nagyon élvezetes.

Kellenek az ilyenek, hiszen ma már ez is részét képezi a show-nak, muszáj valami hasonló körítést csinálni ezekhez. Látjuk ezt az úszásnál is, néhány éve már a Vívás sem kivétel, de csak hogy egy extrém sportos példa is ide kerüljön, a falmászásnál is adtak erre. Itt tehát nem volt hiba, mi több a versenyek is okoztak olyan szituációkat amiről beszélt a világ, igazi hősöket most is ki lehet emelni és ami azt illeti kell is.

Sokan beszéltek arról nem csak két éve, de a mostani világbajnokság kapcsán is, hogy a jamaicai férfi sprinterek meggyengülésével és legfőképpen azzal, hogy a nagy sztár, Usain Bolt visszavonult, nagyot veszített az atlétika. Volt aki azt mondta, az aranykor ért véget, de hogy az kinek mit jelent, elég szubjektív. Azt viszont tényleg nem lehet elvitatni, hogy annak az embernek a jelenléte óriási tömegeket mozgatott meg világszerte.

Egy sportoló, aki elképesztő dolgokat művelt, soha nem került bajba dopping miatt, ráadásul a személyisége is nagyon szerethető és így sokakat megnyert. A nézőszám csökkenését persze nem lehet kizárólag erre ráfogni, de a nagy körítés mellé bizony kellenek a hősök.

Ezeket pedig nem kell olyan nagyon keresni. Akármelyik számot nézzük, vannak olyan kiemelkedő teljesítmények és nagy alakok az utóbbi évekből, akikre érdemes odafigyelni, így tehát, ha ők megkapják a megfelelő figyelmet akkor ezzel sem lesz gond.

Az várható volt, hogy a környezet okozta kihívás nagyon megfogja nehezíteni a sportolók dolgát, szóval ez is egy olyan tényező volt ami miatt érdemes volt figyelni az eseményre. Ez egyébként leginkább a maratonnál és a gyaloglásnál volt probléma. A női maraton esetében 28-an fel is adták, így a férfi mezőny versenyén már abszolút kellemesnek nevezhető, hogy nem volt 30 fok és a páratartalom is 50 százalék alatt volt. De ha már a kiemelkedő teljesítményekről volt szó:

Hosszú időnek, egészen pontosan 18 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megint egy etióp futó kapja meg az aranyat a világbajnokságon. Ezúttal Lelisa Desisa volt az, aki nagyon jól taktikázott és az utolsó 1,5 kilométeren eltudott nyúlni a vetélytársaktól. Kétszer már nyert bostoni maratont is, most pedig már világbajnoki címe is van.

A legaranyosabb történetek közé tartozik a bahamai Shaunea Miller-Uibo és férje, az észt Maicel Uibo sztorija. Mindketten ugyanaznap versenyeztek, előbbi a női 400 méteren, míg a férj a tízpróbázók között szerzett ezüstérmet. Nem is nagyon találkoztak és egymás versenyeit sem látták. Habár sokan hitték azt, hogy amíg Uibo az utolsó számra készült, addig telefonján a felesége döntőjét nézi, ám utólag elmondta, csak az eredményjelzőt frissítgette, hogy megtudja mi lett a vége.

Ha már aranyos sztorik, akkor nem lehet elmenni a női sprinterek nagymenője, Shelly-Ann Fraser-Pryce mellett sem. A jamaicai hölgy szülés után tért vissza, a londoni VB-t is ebből az okból hagyta ki, ám mondhatni, hogy ott folytatta ahol korábban abbahagyta. 2009, 2013,2015, ezekben az években ő nyerte a 100 méter VB döntőjét és bár a legutóbbin nem volt ott, most ismételten legyőzte a világot. A színes haj most sem hiányzott, ám ezúttal már kisfia is vele volt, akit a futam után körbe is vitt a stadionban.

Ami a sprint számokat illeti látható, hogy a férfi vágtázóknál az amerikaiak uralkodtak, de ha már hősöket keresünk, a magasugrás nem maradhat ki, sem a nők, sem a férfiak versenye. Előbbinél az orosz Marija Laszickene szinte már verhetetlen, hihetetlen ahogy koncentrál egy-egy ugrás előtt, a helyzete pedig nagyon nem egyszerű. A saját nemzete színeiben az oroszok eltiltása miatt még mindig nem indulhat, csak egyénileg, de az eredmények őt igazolják, az utóbbi években a magasugrás egyik legkiemelkedőbb alakja.

A férfiaknál pedig hazai győzelem született. Annál nagyobb motiváció a helyiek számára, hogy szurkolhatnak egy honfitársuknak, ráadásul esélyes is, nem kell. Mutaz Esssza Barsim már korábban is nagy formában volt és a VB alatt a legtöbben az ő döntőjének napján jöttek ki. A fináléban a 237 cm döntött, egy elég izgalmas döntőben.

Persze ki lehetne még itt emelni sok mindenkit, de ez csak néhány példa volt arra, hogy ha olyan alakokat keresünk, akik miatt érdemes követni az atlétikát, akkor nincs belőle hiány.

Nagyobb hangulatot az előbb említett napon kívül a külföldiek csináltak, azon belül is az etiópok voltak azok, akik nagyot buliztak ha éppen érdekeltek voltak valamelyik számban. Ami miatt még igazán fontos volt ez a VB, hogy a labdarúgó világbajnokságot is itt rendezik legközelebb, de ahhoz még ki kell küszöbölni a hibákat a szervezésben, igaz ott azért majd szép számban érkeznek a turisták, úgyhogy ott talán nem lesz gond az üres stadionokkal és mint az a helyszíni beszámolókból kiderült a stadionon belül a nagy hőséget is elviselhetővé lehetett tenni, márpedig a foci VB eseményei azokon belül zajlanak majd.

Képforrás: Insidethegames.biz/DW.com